1867. szeptember 30-án született Pfeifer (Pfeiffer) Ignác, a kémiai technológia professzora, a Tungsram kutatólaboratóriumának első vezetője, a magyar kémiai tudományok egyik kiváló képviselője.

Pillitz Dezső, a Tungsram kutatólaboratóriumának vegyészmérnöke, majd világításgazdasági kérdésekkel foglalkozó menedzsere és a Világítástechnikai Állomás egyik vezetője következőképpen idézte Pfeifer Ignác szavait a professzor portréjának a Magyar Kémikusok Egyesületében való leleplezése alkalmával mondott beszédében 1943-ban:

“Ha a tudományban valami váratlant, vagy elrejtettet akarunk felfedezni és azt akarjuk, hogy valamely intézet tudományos utánpótlásról gondoskodjék, akkor a munkatársaknak meg kell adni a teljes szabadságot, vagyis azt a lehetőséget, hogy saját tudományos meggyőződésüket kövessék. Ennek alapfeltétele természetesen az, hogy valamely intézet vezetője munkatársait úgy válogassa meg, hogy azok tudományos készültségeikkel, de jellembeli tulajdonságaikkal is, az intézet keretébe illők legyenek. A természettudományi kutatásnál fontos az ötlet, de a munka súlyosabb része az ötlet megvalósítása és kiépítése.”

Szakmai tapasztalatokban és eredményekben gazdag életpálya során alakult ki benne ez a meggyőződés. Pfeifer Ignác 1892-ben a Műegyetemen vegyészmérnöki diplomát szerzett, tanársegéd, majd asszisztens lett a kémiai technológia tanszéken. 1894-től a MÁV Vegyészeti Laboratóriumának munkatársaként szénelemzéssel, kenőolajok savtartalmának vizsgálatával, tüzeléstechnikával, ipari vizek tisztításával foglalkozott, majd figyelme a világítástechnika felé fordult. 1904 – 1912 magánmérnöki irodát tartott fenn. A földgáz ipari hasznosításának hazai szaktekintélyévé vált az 1910-es évekre. 1907-től a Műegyetem nyilvános rendkívüli tanára, 1912 – 1922 a kémiai technológia tanszék tanszékvezető professzora, 1913 – 1923 a Műegyetem képviselője az Országos Ipartanács Ipari osztályában.  Az első világháború idején a hadsereg vízellátásáért és a víz fertőtlenítése terén végzett tevékenységéért alezredesi címmel ruházták fel a háború idejére. 1922-ben lemondott tanszékvezetői státusáról és az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetője lett.

A Tungsram kutatólaboratóriumának felépítése során az idézett elvek vezették. Kitűnő képességű munkatársainak eredményei jelezték intézményvezetői képességét pl. nagykristályos wolframszál, kriptontöltésű izzólámpa. A Pfeifer professzor irányításával működő kutatólaboratórium eredményei kulcsfontosságú szerepet játszottak abban, hogy a Tungsram a világ vezető izzólámpa- és rádiócsőgyárai egyike volt a két világháború közötti időszakban. Tanácsadóként visszavonulása után (1937. július 1.) is támogatta a vállalatot. A Tungsram kutatólaboratóriumának vezetése mellett a Magyar Kémikusok Egyesületének ügyvezető elnökeként újjászervezte azt a háború után, szakmai lapok szerkesztésével járult hozzá a korszerű ismeretek terjesztéséhez, folytatta eredményes kutatásait az ország energiaellátása és a termelés olcsóbbítása terén, s a magyar delegáció tagja volt az energiagazdasági kérdéseket tárgyaló nemzetközi konferenciákon (World Power Conferences). 1941. szeptember 7-én hunyt el, súlyos betegség után. A Tungsram hálával őrzi emlékét.

 

Az idézet forrása: Kémikusok Lapja V. évfolyam 1944. január 1., 10. old. (másolatban: MNL Z603_37_90)

 

 

A kép forrása: Kémikusok Lapja V. évfolyam 1944. január 1., 9. old.

7 TOVÁBBI CIKK OLVASÁSA

Tovább a Hírek oldalra